Ma felvetődött bennem egy olyan kérdés, hogy érdemes-e blogot írnom, és hogy olvassa-e egyáltalán valaki amiket írok, mert addig stimt hogy a blogom itt a blog.hu-n nyilvános,de azon felül olvassa-e valaki.

Szóval hogy van-e egyáltalán értelme ennek az egész bloggnak, de most már ha jó 2éve elkezdtem itt folytatni a blog írást a blogspot után, akkor szerintem már nem hagyom abba.Most már úgy végül is a körülöttem lévő legfontosabb emberek most már úgy tudnak a blogról. 

Már bő 2éve és 1hónapja létezik a blogom itt a blog.hu-n, azóta rengeteg dolog történt velem, rengeteg embert megismertem a myvipnek, az iwiwnek, és a facebooknak köszönhetően, tavaly nyáron végre igaz barátokra leltem olyan emberekben akik egyrészt az osztálytársaim, más részt akikről annak idején nem is hittem volna hogy pont ők lesznek az igaz barátaim.

A családomról csak annyit hogy nekem úgy hivatalosan nincs családom, mert az egy dolog hogy vér szerint vannak rokonaim, de ők a szemembe már meghaltak, vagyis pontosabban úgy nincs családom, hogy nekem nincsenek se unokatestvéreim, nincs nagybátyám, keresztanyám stb, mert náluk az a baj, hogy azt hiszik, hogy mindenki felett állnak, hogy ők jobbak mindenkinél, és hogy emberileg is többek mindenkinél. Ezt inkább legfőképp a Kereszt anyám,a három unokatestvérem,és a nagybátyám hiszik magukról. Én már végeztem a családommal,a rokonaimmal....nekem nincsen szűkségem rájuk, nekem elég, hogy vannak olyan barátaim akikben megbízhatok és mindig számíthatok rájuk (mint pl Cinke, Kriszti, Attila, Szabi, Zsuzsi, Timi, Sophie, és még sokan mások) 

Úgy hogy örülök hogy nekem ilyen barátaim vannak, remélem még nagyon sokáig mellettem lesznek, és nem az hogy olyan emberek segítségére legyen szükségem akik nem csak hogy a családtagjaim,de még hátba is szúrnak, lenéznek, elítélnek.

Igenis hogy bizonyítani fogok, hogy én is érek valamit, mert az állítólagos családom most még azt gondolja rólam, hogy egy nulla vagyok, egy senki, és soha nem is lesz rendes életem, rendes családom, és egy normális munkám.Pár év múlva úgy megnézném az arcukat amikor majd meglátják hogy én is vittem valamire, sőt én még jobb ember lettem mint ők...de remélem soha nem kell majd találkoznom velük, mert akkor csak a hányinger fogna el engem